az ideális participő
egyáltalán létezik ilyen? vagy csak egy álom? bulizásnál mindig nagy dilemma előtt állok: melyik cipőmet vegyem fel? a szebbeket eleve kizárom, mivel bármennyire is vigyázok, valaki biztosan a lábamra fog lépni. a magasabb sarkúakat is kizárom, mert ha amolyan "ereszd el a hajam" buli van és meghallom valamelyik örök kedvencemet, akkor muszáj az első sorban/hangfal mellett ritmusra ugrálnom. kitört sarokkal meg senki sem szeretne hazamenni. a sportcipő eleve ki van zárva, kivéve ha breakbeat partyba vagy hasonló mulatságba megyek. lapostalpú nőies cipőm csak egy van, egy piros lakk balerina, de az is a féltős kategóriába tartozik. ennek a dilemmának általában kétféle megoldása szokott lenni:
1. elmegyek sportcipőben és egész este szarul érzem magam "miért éppen akkor nem tudok rendes cipőt felvenni, ha bulizni megyek"
2. felveszem az újonnan participőnek kinevezett közepesen magassarkú, fekete bársonytopánomat, amit már úgysem sajnálok. néhány óra után elkezd iszonyúan fájni a lábam az artikulálatlan mozgás miatt és hazaérve megfogadom, hogy magassarkúban soha többé nem megyek bulizni. (az más kérdés, hogy általában egész héten magassarkúban lófrálok, napi 8-10 órákat és semmi bajom sincs)
szerinted van erre megoldás? te miben mész bulizni? (ez az utolsó kérdés inkább a női olvasókra vonatkozik, de arra is kiváncsi lennék, hogy a fiúk milyen cipőt szeretnének látni egy lányon egy buliban...) *-* csók (alább egy arash and kelly festményt látható, nagy kedvenceim a cipős képeik)
UPDATE: akár szavazhatsz is :)
Utolsó kommentek