2. megígértem, be is váltom a szavam, sőt még horrorsztori is lesz a végén:
tűsarkú viselési tippek 1.
ebben a részben a megfelelő kiegészítőkről lesz szó. már most leszögezném, hogy semmilyen érdek nem fűz a schollhoz, nem pénzért írok róluk (bár jó lenne, khm, már nem egy cipő jelent meg itt a blogon, na mindegy) hanem azért, mert jobb terméket nem nagyon találtam. íme a triumvirátus, magassarkú cipőim elmaradhatatlan kelléke:
ők azok, sore spots, az átlátszó zselés talpbetét és sligback strips. az elsőnek és utolsónak nem tudom a magyar nevét, de ez nem is lényeges. szóval minden cipőm mellé igyekszem venni legalább a talpbetétből, mert az kötelező. egy hibája viszont van, nagyon könnyen elmozdul, és akkor jobban zavar, mintha nem is lenne ott semmi. a megoldás a kétoldalú ragasztó. a másik kettő is igen hasznos, a sore spots kb húszforintos nagyságú kör alakú, ragadós pötty, amit a cipő hátsó részének belső falán lehet rögzíteni, ezáltal elkerülhető az achilles ínról ledörzsölődő-besebesedő bőr. slingback strips pántos cipőknél tesz különösen jó szolgálatot, de egy sima körömcipő szegélyére ha ráragasztom a kb 10 cm hosszú öntapadós csíkokat, egyáltalán nem "vág be". meg akkor nincs az, hogy cipő levételnél a lábfejeden marad a cipő nyomat. mára ennyi, de ne aggódj, lesz még folytatás.
és most jöjjön a horrorsztori. gyengébb idegzetűek és étkezés előtt/után állók inkább itt fejezzék be az olvasást! (na jó, annyira azért nem durva) ha elég bátornak érzed magad, akkor tovább!
az alábbi eset úgy bő egy éve történt, amikor még naivan mindenféle "zselés védelem" nélkül hordtam a cipőimet. éppen egy bálba voltam hivatalos, erre az alkalomra beszereztem fekete bársonyruhát selyem és tüll szegéllyel, fekete bársonytáskát és hozzáillő t-pántos platform szandált. utóbbi kettőt a mangoból, istenem olyan gyönyörűek! (lásd a képen, alább). szóval a cipőnek 12 cm-es sarka van, a boltban felpróbáláskor ez még nem tűnt vészesnek, de úton a bálba már igen. az persze saját hülyeségem, hogy a bálon volt rajtam először. aznap délelőtt egyébként szörnyen fájt a hasam, szóval volt bennem már egy bivalyerős fájdalomcsillapító is. a bulinak egész lapos volt a hangulata, ezért régi ismerősökkel úgy döntöttünk, hogy némi metaxa elfogyasztásával javítunk a kedvünkön. ezek után hajnalig sikerült enyhén spicces állapotban táncolni/idióta módon ugrálni. fél 6 körül hazaindultam, kezdtem józanodni és elmúlt a fájdalomcsillapító hatása és szörnyű fájdalmat éreztem a lábfejemen. égetett, mart, szúrt, alig bírtam járni. hazaérve isteni érzés volt megszabadulni az egyébként gyönyörű topánoktól, de itt jött a baj: nem tudtam levenni a harisnyámat, ugyanis a szegély mentén véresre sebesedett a lábam (mondtam, hogy horrorsztori lesz). a vég megalvadt és rászáradt a harisnyámra, mozdulni egyáltalán nem akart. más választásom nem maradt, de a bokámnál körbe kellett vágnom a harisnyát és a kád szélén ülve, langyos vízben úgy fél óra áztatás után el tudtam távolítani a megmaradt csipkeharisnyát a lábamról. a járás nem ment túl könnyen és a sebek miatt egy hónapig nem tudtam ránézni a bűnös cipőre. furcsa, de azóta is a kedvenc cipőm és a sarkához mérten az egyik legkényelmesebb cipőm. kép majd csak később lesz, mert most nem találok elemet a fényképeőmbe. addig is *-* csók
Utolsó kommentek